Címkék

2011. október 3., hétfő

Lk 10,25-37

Lk 10,25-37 
Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: ,,Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?' Ő ezt válaszolta neki: ,,Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?' Az így felelt: ,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből [MTörv 6,5]; felebarátodat pedig, mint önmagadat' [Lev 19,18]. Erre ő így szólt: ,,Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.' De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: ,,De ki az én felebarátom?' Jézus akkor így kezdett beszélni: ,,Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. Egy szamariainak is arra vitt az útja. Odament, és amikor meglátta, megkönyörült rajta. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: ,,Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.'' ,,Mit gondolsz, e három közül melyik volt felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?' Az így felelt: ,,Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.' Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!'

Ismét csak arra hívják fel a figyelmünket, hogy szép meg jó, hogy milyen magasztos gondolatokat forgatsz a fejedben a saját hűde keresztény életedről, a kérdés viszont ott dől el, hogy mit teszel. Mi az, amit megteszel az Úrért (ez persze csak kisarkított példa, mert nem az Úrért teszed, amit teszel, hanem magadért. Az Istennek egyáltalán nincs szüksége arra, hogy te dobj egy százast a csövesnek, vagy hogy meghallgasd, ha egy barátod a gondjaival feléd fordul. Ezek a tettek a te lelkedet nemesítik, neked segítenek közelebb kerülni a boldogsághoz, aminek a másik neve Szentháromság. És sok egyéb közt ezért erősen nem mindegy, hogy elmész-e gyónni időnként, vagy szép keresztény gondolatokkal a fejedben elbeszélgeted az Istennel, hogy tulajdonképpen az, hogy ő mondja, hogy gyónnod kéne, az tévedés...) Mit kell tennem ahhoz, hogy a Mennybe jussak? Azt hiszem az a törvénytudó ha rossz szándékkal is, de mindenki számára izgató kérdést tett fel. Legutóbb mondtam, hogy az Isten ajándékait az emberek hajlamosak inkább cserének felfogni "Csak most segíts, és akkor én majd..." Ebből az következne, hogy akkor a Mennyet sem kell kiérdemelni? Mindenki bejut? Nem és nem. A mennyet nem lehet kiérdemelni, mert egész egyszerűen képtelen vagy olyan patentos életet élni, hogy azzal megválthasd magad. Sok keleti egyház hisz az önmegváltásban, hogy majd te az ilyen olyan életeddel és szemlélődéssel és szertartásokkal a saját erődből és küzdelmedből eljutsz a megvilágosodás állapotára, és a benned élő isten kiteljesedik... Semmi, amit ember alkot nem tökéletes. Mert mi sem vagyunk azok! Nincs az a gyakorlatsor, ami tökéletessé tehetne minket. Ez ilyen egyszerű. Miért olyan nehéz elfogadni az Isten segítségét...
Mindenki bejut tehát a mennybe, ha úgysem lehet kiérdemelni?
Kétlem. Ez egy igen közkeletű felfogás mostanság az Egyházon belül is, hogy a Pokol tulajdonképp üres, és így tovább... Múltkor beszélgettem egy a Szentjános-bogár közösségbe tartozó lánnyal, és amikor erre került a szó, megkérdeztem tőle: De hát Jézus maga mondja, hogy a végítéletkor lesznek akik a mennybe és lesznek akik a pokolba, ahol aztán sírás és fogcsikorgatás!
A lány erre kijelentette, hogy (idézem) : Jó, de ezt Isten csak úgy mondta, azért, hogy megijedjünk, és ez motiváljon minket a jó felé!
A lány elmúlt húsz éves, tanítóképzőre jár, és a Bogárban csoportvezető. Akkkor most ismét hangot adnék értetlenségemnek: MIARÁK?!?!?!
Pedagógus eszel édesdrága! Minden órán elmondják nekünk, hogy a gyereket nem ijesztegetni kell, hanem jutalommal és dícsérettel motiválni. És Isiten ezt teszi! Segít, boldoggá tesz, a Mennyet ajánlja fel! Miért kéne emellé a Pokollal fenyegetőznie? hogy aztán a halálunk után kiröhögjük, hogy Ejj-ejj Isten, te aztán jól átbasztál! Hát nincs is Pokol! Én meg etért nem öltem meg a szomszéd idegesítő kutyáját?!
Nem. A Pokol létezik, és szép számmal vannak olyan emberek, akik elintézik maguknak a helyet odalenn. Nem az Isten ítéli őket kárhozatra, ők maguk azok, akik vakká silányítják tetteikkel a lelküket az Isten fényére. A Menyország egy állapot és nem egy hely. Nem azon függ a bejutásod, hogy az angyalok beengednek-e a kerítés túloldalára vagy sem. Képessé kell válnod a Menny állapotának megélésére. Neked! ez csakis a te felelősséged! ÉS ha nem sikerül, akkor nem Isten az, aki jól kibasz veled a hangyák nevében, akiket hatévesen megégettél nagyítóval, hanem te babrálsz ki magaddal, mert vakká válsz az igaz boldogságra. Isten a lelkiismereted által mindig suttogja, hogy "tedd a jót, kerüld a rosszat" De ha te nem teszed a jót és nem kerülöd a rosszat, akkor hiába fogja ugyanezt elismételni kismilliomodszorra a Menny előtt... Nem mondhatod azt, hogy akkor holnap lefutom a maratont rekordidő alatt, mert képtelen leszel rá. Nem edzettél, nem vagy olyan állapotban, túl nagy a kihívás. Ám ha mindennap gyakorolsz, minden nap csak egy picivel többet futsz, a végén a maraton is csak egy vicc lesz. Ugyan ezen az elven kell a lelkedet edzened, hogy aztán pacsihegyeket gyújthess be a többi mennyei futótól.

Ennyi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése