Címkék

2011. október 19., szerda

szerda Lk 12,39-48

Lk 12,39-48  

Azt is tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.' Péter ekkor megkérdezte: ,,Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?' Az Úr így válaszolt: ,,Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a házanépe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. De ha ez a szolga azt mondja magában: ,,Késik az én uram'', és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik, megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, de nem hajtotta végre azt és nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni.

A tegnapi napi ige kapcsán arra gondoltam, hogy mivel ezek napra ki vannak osztva, talán nem kell annyira komolyan venni. Mert ha tízévente egyszer olvasnék bele, és azt az igét kapom, mint tegnap, hogy : "Sok az aratnivaló de a munkás kevés" lehet, hogy bekattanok, és papnak megyek, mert épp ezt kérdeztem. De így, hogy napi adagokban kapom ezeket a részeket, talán kicsit tompult bennem a radikálisságuk. Vegyük például ezt itt, ami ma jött. Rengetegszer végigelmélkedtük a csapattal, és állandóan idézgetik is nálunk, szinte állandó közszájon forog. Ha most venném azokat a tanokat, és ideaktualizálnám, egy az egyben kijönne a "Az a legfontosabb, hogy légy mindig önmagad. Kivéve, ha lehetsz Batman. akkor inkább Batman légy!"  Legyünk csodák minden percben? Nem tudhatod? Végül is, ez engem nem kéne tétlenségre kárhoztasson? Nem tudhatom, nem visz-e el a szívroham, mielőtt ezt a gondolatot fellőhetném az éterbe. Akkor minek kezdjek neki? Nem inkább a lelkemmel kéne elszámolnom?

Hát nem.


Ezt nem úgy kell érteni, hogy akkor görcsölj azon, hogy a legjobb légy minden percben, és vadássz a lehetőségre, hogy lehetőleg soha ne érj haza megírni a holnapi házikat, mert VALAHOL BIZTOS VAN EGY ÖREG NÉNI AKIT ÁT KELL KÍSÉRNI AZ ÚTON, CSAK MEG KELL KERESNEM!


Nem nem. Ez egy szemléletmódot tükröz, hogy ha szembejön a lehetőség a jóra, akkor élj vele! Ha megteheted, tedd meg! ügyelj arra, hogy tiszta maradjon a lelked. De ezt nem csinálni kell, nem minden reggel eldönteni, hogy na ma jó leszek, mert nem tudhatom, hogy arcon nem basz-e az élet a végével, hanem azt jelenti, hogy szépen éljél, de ÉLJÉL! szépen tedd a dolgod, és tedd Istennek tetszően. Nem magad leszarva azt kell tenned, ami Istennek tetszik, hanem amit teszel, azt tedd úgy, hogy tetszen az Úrnak. Korábban kifejtettem, miért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése