Címkék

2013. július 7., vasárnap

Ki a hibás?

Ejj mi jött szembe velem féjszbukkon:



A "magas-fenntartású" lányok pestise

Tegnap este azt hittem leesek a székről, miközben egy fiú barátommal beszélgettem egy pubban. Őszinte, késő éjszakai, nem teljesen alkoholmentes beszélgetés volt...a lányokról. Hosszasan taglalta nekem, hogy miért szakított múlt héten a barátnőjével. Voltak oda-vissza vélemények, majd hozzámvágta a végső érvet: "Tudod, túlzottan 'magas-fenntartású' (high maintenance) csaj volt." Én hármat pislogtam és visszakérdeztem: "Hogy mi??!" "Tudod, hát így túl sokat várt el tőlem..." Mint kiderült a lány egy hónap nem hivatalos együttlét után célozgatott, hogy szeretne barátnő státuszba lépni. Meg nem ő hívta meg a fiút az étteremben. És elvárta, hogy kinyissák előtte az ajtót. A szülinapján pedig jól esett neki egy normális ajándék. "Magas-fenntartású" lány lett belőle és lapátra tették.

Utánanéztem ennek a főleg angolszász környezetben használt szónak. Ha "magas-fenntartású" lány vagy, akkor nagyok az elvárásaid (emberek, randik, életszínvonal), elvárod a tiszteletet, odafigyelsz a külsődre, szereted, ha a fiúd a kedvedre tesz, szereted az ajándékokat, szereted ha sok időt és energiát fordítanak rád, túlzottan egyedülálló a személyiséged és évekig tart mire elkészülsz.

Az itteni fiúknál ez a kifejezés, mint valami legális kifogás szájról-szájra jár. A nők pedig rettegnek, nehogy megkapják a szavak pestisét, amely levakarhatatlanul megbélyegzi őket a párválasztás dzsungelében. A fiúk nem akarnak küzdeni, a lányok pedig odadobják magukat minden jöttmentnek. Férfiatlanokká és nőietlenekké válnak, mert az értékesség "Fekete folt" lett a tenyereken.

Szóval majdnem leesetem a székről, aztán kihasználva az alkalmat, hogy a véleményemet kérdezték elmeséltem pár érdekességet a pupákok pupákjának a sörös pohara mellett. A középkorból ered a lovagiasság. Rég nem látott ismerős, igaz? A középkori lovagok virágot ajándékoztak a hölgyeknek, tartották nekik az ajtót, verset írtak, szerenádot adtak, és a lovagi tornákon küzdöttek a hölgyek kegyeiért. A lovagi tornák nem egy szánalmas felszedős dumából és (jó esetben) egy italból álltak, hanem hosszú hónapokig tartó készülésből, erőfeszítésből, tornázásból és veszélyes küzdelmekből.

Számtalan mesét hallgattunk gyerekkorunkban, ahol a királyfi tűzön-vizen átverekszi magát, megküzd a hétfejű sárkánnyal és mindenféle gonosz mágiával, hogy elnyerje a királylány kezét. Tornyokat másznak, mérföldeket utaznak, barátságokat kötnek, különleges ajándékokat visznek magukkal.

Rémlik valami a hittanórákról is? Volt egyszer Jákób, aki tizennégy évig legeltette a birkákat, hogy feleségül vehesse a szerelmét. Az édesapja, Izsák tíz tevét küldött a leendő menyasszonyának, megrakodva ékszerekkel, arannyal, ezüsttel. József, Jézus földi apja, emigrálni kényszerült, miután a felesége terhes lett házasságon kívül. (Hozzáteszem a Szent Szellemtől, de akkoriban ezt nem túl sokan hitték el neki.) Tehát, ki beszél "magas-fenntartású" nőkről manapság?

A lányok annyira félnek ettől a szótól, hogy ellentmondást nem tűrően maguk fizetnek a kávéjukért és az étteremben. Nem engedik, hogy hazakísérjék őket, keményebbnek mutatják magukat a fiúknál. Sokszor egy italra sem kell meghívnod őket és az ágyadba bújnak, és könnyes szemmel mesélik, ha egy fiú végre virágot vett nekik, vagy meghívta őket moziba. Keserűséggel és ostoba jelmondatokkal eltorlaszolják a gyengeségüket. Aztán hiúak lesznek, túl sokat vásárolnak, hogy leplezzék az önbizalomhiányt, eltitkolják, hogy okosak, ostoba kompromisszumokat kötnek, és semmire sem becsülik önmagukat.

A fiúk pedig elfelejtettek küzdeni. Eltunyultak, férfiatlanok. Nem akarnak megvédeni, inkább elfutnak ha bajba kerültél. Ha utazásról beszélsz, kidobnak, mert ahhoz nincs kedvük. Naphosszat heverésznek veled a kanapén és elvárják, hogy körülzsongd őket munka után a vacsorával, de nem tisztelnek annyira, hogy a nyilvánosság előtt felvállaljanak, mint barátnőt. Féltékenyek, de nem eléggé. Macsóskodnak, de harmat gyengék. Mint az elefántbőrön a darázsfullánkok, olyanok az érveik. A fiúk és lányok nem tisztelik egymást, futószalagként kezelik a kapcsolatokat és méricskélik a kapcsolatba beleadott 'önrész' nagyságát.

Egy igazi férfi mellett igazi nő áll, és viszont. Igazi nővé, csak igazi férfi mellett válunk. Olyan mellett, akinek vannak célkitűzései, aki nem ijed meg egy kis munkától. Milyen nővé válunk mellettük? Gondoskodóvá és önfeláldozóvá, szebbé, magabiztosabbá. Tudjátok, a kitüntetett figyelem nem a luxus vacsoráknál keződik, hanem amikor a nagypapám kislattyog a garázsba egy újabb kiló lisztért, amikor a nagymamám elszámolta magát sütés közben. Vagy, amikor az anyukám nem tejszínnel főzi a levest, mert apa azt nem szereti. Aztán ott folytatódik, hogy még mindig kézen fogva sétálnak és kuncognak valamin, amit csak ők értenek. Meg ott, hogy közösen küzdve, felépítenek egy életet, gyerekeket nevelnek, vállalkozást igazgatnak, támogatják egymást, és anyatigrisként torkon ragadják a rágalmazókat. Úgy gondolom, hogy amíg azt méricskéljük, hogy a másik "magas-fenntartású" ember-e, addig egy hajszálnyit sem értettük még meg, mit jelent igazi férfiként és nőként élni.


Idáig tart a szöveg, innentől Dewsy bátyátok véleménykifejt:

Hát ezen a cikken tisztán érezni, hogy sértettségből fakad és csak az egyik felet teszi meg hibásnak. Had tegyem mellé a másik felét is. A kettő együtt teljesebb képet ad.

Ad egy, aki folyamatosan ilyen pasikat szed össze, az ne is haragudjon de ne a sorsát hibáztassa, hanem magát. Egy kapcsolatom kezdődött el anélkül, hogy alaposan megismertem volna a másik felet. És annyi elég is volt. Ha egy párkapcsolatot úgy kezd el egy férfi vagy akár nő, hogy halvány lila fingja sincs arról, hogy mire számíthat, ne csodálkozzon ha nem a jackpotot húzza ki. Értem ezt mind két oldalra. Az a fiú aki ha neki nem lenne jó megbaszni is baszná a barátnőjét, az nem érett párkapcsolatra. Az aki megnéz két jó mellet és hozzá egy jó segget és ettől szerelmet vall, aztán amikor kiderül, hogy ezek a didkók bizony költségekkel járnak egyből jobb alternatíva után néz, az valószínűleg a felmosórongyát is többre tartja mint a D kosaras "szerelmét", legalábbis az együtt töltött időt alapul véve.

Az a lány, aki nem tudja megkülönböztetni azt, amit ámításból mondanak neki attól ami a valóság az nem hülye, de be akarja csapni magát. Annyi gerince nincs, hogy egy fél évet kapcsolaton kívül töltsön és inkább a bármi alapon elhiszi az első szembejövő ígéreteit, az a nő gyenge. Egy emberen lehet látni, hogy milyen ember. Klasszikus női mondás, hogy "Aki az első randin kedves veled, de bunkó a pincérrel, az nem egy kedves ember!" Ne hülyítsük se magunkat se a másikat, ha kérhetem.

Ez a szöveg egy klasszikus szakítás utáni önigazolás női félről. Mert átvert, mert bunkó volt, sosem szeretett csak a lukam kellett neki satöbbi. Bullshit. A mai lányokat át sem kell verni, átverik ők magukat, mint azt ékesen bizonyítja a fenti szöveg. Idézem Mint kiderült a lány egy hónap nem hivatalos együttlét után célozgatott, hogy szeretne barátnő státuszba lépni.Eleve nem itt kezdődne? A szövegből az derül ki, hogy a „nem hivatalos együttlét” alatt nem közös kávészürcsögetést kell érteni, hanem mindent amiért mondjuk a lovagkorban hónapokig meg évekig küzdöttek (mint ahogy azt a drága hölgy is elvárná a cikken) Édesdrága, ha már portékaként kezeled magad, arra rá kéne jönnöd, hogy az áradat te határozod meg. A Winzip egy olyan program, ami bár azt írja, hogy 15 napos ingyenes próbaverzió után kötelező pénzért megvenni a szoftvert, de mégsem történik semmi 15 nap után, ugyan úgy minden funkció működik és elérhető. Akkor minek vegyem meg? Ha pedig mégis beleugranánk ilyesmibe, egy szakítás után előjönne e miatt a lépés miatt, hogy „mert nem volt meg benne az a jó életrevaló férfirafinéria”.
Azt mondja:  A középkori lovagok virágot ajándékoztak a hölgyeknek, tartották nekik az ajtót, verset írtak, szerenádot adtak, és a lovagi tornákon küzdöttek a hölgyek kegyeiért. A lovagi tornák nem egy szánalmas felszedős dumából és (jó esetben) egy italból álltakAz fel sem merült bennetek, hogy mondhattok nemet is? Ne akarjuk az egészet a mocskos férfiakra kenni. Ha ennyivel ágyba vihető egy nő, minek írnánk dalokat? Ha már ragaszkodunk ehhez a férfinak kell megszereznie a nőt eljáráshoz, legalább rendezzetek nekünk vadászatot. Ha eleve úgy kezded, hogy „úgysem fektetne energiát a megszerzésembe, inkább odadobom magam a gyakorlatilag semmiért” azzal hirtelen el sem tudom dönteni melyik felet nézed le jobban. A pasit vagy magadat.
Ha megismerés nélkül felelőtlenül kezdesz el egy párkapcsolatot, az olyan is lesz. Építs fel egy egész házat anélkül, hogy az alapjait kiásnád előtte és aztán kezd el a plazmatévé hiányára panaszkodni mikor az egész a nyakadba dől. Nem azt mondom, én is ismerek olyan párt, akik meglátták egymást, dugtak egy jót és mégis évekig elvoltak/vannak egymással. Ritka csillagegyüttállás és egy nyámnyila pasi kell hozzá, ennyi.

De ha már elkezdtétek a párkapcsolatot mert húde lángolt a „szerelem”, akkor vegyétek már komolyan annyira, hogy megbeszélitek a dolgaitokat. El nem tudok képzelni olyan szituációt, amikor két tökéletesen összeillő ember, egy amúgy midnen tekintetében hibátlan párkapcsolat, szerelmesek akik mindent megosztanak egymással és csak azt lesik hol tudnának a másik kedvére tenni (igen, kölcsönösem) szétmenne amiatt mert túl sokba kerül fenntartani a kapcsolatot. Ismerősi körömben pár konkrétan minden hétvégén repülőre ül egyszer egyik másszor másik, hogy lássák egymást. A nő bábszínházas, szóval nem keresi rogyásig magát, de megoldják. Ez klasszikus kibúvós szöveg, ahol magam sem tudom mi a baj, mert rossz embernek érezném magam ha azzal kéne szakítanom, hogy „Bocs, tulajdonképp csak kanos voltam.” Inkább mondom azt, hogy túl sokat követelt a másik.

No meg itt egy következő gyöngyszem. Azt mondja:  Igazi nővé, csak igazi férfi mellett válunk. Olyan mellett, akinek vannak célkitűzései, aki nem ijed meg egy kis munkától. Tehát igazi férfivé válni meló, célok kellenek hozzá meg izzadtság meg egy Ferrari. A lányok meg csak úgy igazi nővé -idézem „válnak” egy igazi férfi mellett. Tehát már megint ülünk a seggünkön és arra várunk hogy betoppanjon egy igazi férfi, aki mellett kivirágzik a gyengébbik nem. HÁT nem. Ha már a férfifeltétel ehhez, akkor feltétel hozzá az is amit a férfi önerőből tesz. Mint az igazán szép virágoknál. Jön valaki, locsolgatja, metszegeti, árnyékolja, kigazol körülötte, tápoldat permet satöbbi. Csakhogy a virágnak sok beleszólása nincs a folyamatba. Az nagyjából olyan lesz, amilyenné nevelik. Ha itt vágják le a szárát arra nő tovább, ha nem táplálják, elhervad. Rakosgatják ide-oda a cserépben. Márpedig ezt egy mai emancipált nő nem tűri. Én nem bánom a fenntartási költségeket, megveszem a trágyát a permetet meg az ollót, de akkor olyan nővé váljanak mellettem amilyet én akarok és ne szóljanak bele.

Érdekes mód az egész cikkben annyi szerepel arról, hogy a nő mit tesz meg a férfiért, hogy nem tejszínnel főzik a levest, ha az az igazi férfinak nem úgy ízlik. Hát ez aztán a szerepvállalás. És tényleg mindezt önzetlenül és jó szívvel és szeretetből életed szerelméért? Mondjak valamit? Az én apám akkor is megeszi anyu főztjét, ha épp nagyon elrontotta és közel ehetetlen.

Egy darabig még tudnám írni, de kifutnék minden kommenthatárból, úgyhogy most rövidre zárom. Ez a vita gyakorlatilag az emberiséggel egyidős és nem is itt és most fog eldőlni. Egyszerűen csak nem szeretem, ha valami hatásos írókával megáldott vérig sértett nőcske (vagy nyúlbéla pasipótlék) meggondolatlanul a közösségi médián éli ki a normálisan le nem kommunikált problémáit, ami annyira mindennapos, hogy aztán futótűzként szarrá osztják és állóvizet kavar, gyógyuló sebeket szakít újra fel és egyetemesen megkérdőjelezi a párkapcsolatokat. Így is elég nehéz rendesen a másikra hangolódva párkapcsolatot működtetni, nem kell még a mesterséges viszályszítás.
Uff, én beszéltem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése