Címkék

2013. szeptember 3., kedd

Tejbedara, no de milyen?

Nos, az élet zajlik, időnként Gyuszi bátyátokat beeszi a fene a konyhába. Például, ha nagyon megíván egy kis tejbedarát.

Nosza uccu neki. Ciccentünk egy doboz tartóstejet (laktózmenteset, mert újabban laktózérzékeny is lettem) kivajazott teflonos edényben tűzre vele!

- AAAAAnyuuuuuu! Hol a búzadara?!?!?!
- Ott!
- Ott nincs!

Nincs itthon búzadara. Pedig a tej már a tűzön. Nyolc deci kakaót én meg nem iszok meg. Kell egy bé terv. Addig kutattam a minden között, míg rá nem leletem egy ősrégi (bontott) kukoricadarára.

Dara-dara, nem mindegy? - alapon beleszórtam a tejbe. Úgy okoskodtam, hogy a kukorica az keményebb valami mint a búza, így biztos több idő kell majd neki megpuhulni a tejben. Úgyhogy idejekorán jól beletettem.

Hű amindenit ember! Te kreatívkodtál! - jutott eszembe a végzetes gondolat. Ez az a pont, ahol a fejemet általában elönti a vörös köd és úgy elszalad velem a ló, hogy valami teljesen értékelhetetlen valamit eredményez. Tipikusan olyan dolgokat, amikbe ha véletlenül belekeveredne még egy alkotóelem- az X vegyszer - akkor valami rémálombeli szörnyűségek születnének, amik aztán óvónénik ágya alá mászva a nyers rettegéssel táplálkoznának,

Na ha már kukoricatejbedara, nem fogjuk kakaóval ízesíteni! DE akkor mivel? Mézzel természetesen! Mézzel?!? Nem is rossz ötlet... És csilivel természetesen! Say WUUT?!?!

DE ha egyszer egy gondolat magja elültetett, és az elme sajátjának ismeri el.. igaz Mol?

Így a tejben fővő kukoricadarába cukrot és csilit csepegtettem, majd kóstolás után még csilit. Mielőtt levettem volna a tűzről, még egy jó adag mézzel is megkínáltam a hmmm...

Aztán lekapcsoltam a lángot, és eljöttem posztot írni.

Mint kiderült, nem kapcsoltam le alatta, csak takarékra tettem.

DE legalább jól megfőtt.

Külön ízesítés nem kell neki, talán ha lenne itthon egy kis szörp azzal megönteném, mert picit sűrű lett meg csípős (sok lett a csili)

DE öcsémnek és nekem is ízlik.

Pontos arányokat nem írok, mert nem tudok. Kb 8 deci tejhez ment kicsit több mint két deka dara. Minden egyéb ízlés kérdése, kivéve a csilit, mert az első kóstolásnál nem csípett annyit, mint folyamatos evés közben. Legközelebb kevesebb csilivel

UI.:Csak kellett volna neki az a szörp, de nincs. Így végső megoldásként rácsurgattam egy meggykonzerv levéből. Nos, az "aha, én főztem"-ből "EZ MARHA FINOM!" lett. :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése